1-2-4 egri

---

1.2.4 Első katonai kiképzés és barátság Dobó Istvánnal – Erste militärische Ausbildung und Freundschaft mit István Dobó

---

1. A katonai nevelés a várban nem külön tantárgy volt, hanem az élet természetes rendje, amelybe a gyermek észrevétlenül nőtt bele. – Die militärische Erziehung war in der Burg kein eigenes Lehrfach, sondern die natürliche Ordnung des Lebens, in die das Kind unmerklich hineinwuchs.

2. Senki sem mondta ki, hogy most kezdődik a kiképzés, mert a végvárban a kiképzés a születéssel kezdődik. – Niemand sprach aus, dass nun die Ausbildung beginne, denn in der Grenzfeste beginnt die Ausbildung mit der Geburt.

3. Gergely reggelente ugyanazzal a harangszóval ébredt, mint a zsoldosok, és ez a hang évekre a napjai gerince lett. – Gergely erwachte morgens mit demselben Glockenschlag wie die Söldner, und dieser Klang wurde für Jahre das Rückgrat seiner Tage.

4. Az első hetekben a fegyver nehezebb volt, mint amilyennek látszott, és ez minden kezdő első felfedezése. – In den ersten Wochen war die Waffe schwerer, als sie aussah, und das ist die erste Entdeckung jedes Anfängers.

5. A kard nem ott fárasztja az embert, ahol várná: nem a kar fárad el elsőnek, hanem a váll és a csukló. – Das Schwert ermüdet den Menschen nicht dort, wo er es erwartet: Nicht der Arm ermattet zuerst, sondern die Schulter und das Handgelenk.

6. Az öreg vívómester ezt nem magyarázta, hanem hagyta, hogy a fiú maga jöjjön rá, mert a testi tudás nem szóból származik. – Der alte Fechtmeister erklärte das nicht, sondern ließ den Jungen selbst darauf kommen, denn körperliches Wissen entspringt nicht dem Wort.

7. A magyar végvári vívás nem a nyugati iskolák elegáns tudománya volt, hanem gyors, gyakorlatias, néha kifejezetten durva mesterség. – Das ungarische Grenzfechten war nicht die elegante Wissenschaft der westlichen Schulen, sondern ein rasches, praktisches, bisweilen ausgesprochen grobes Handwerk.

8. Szablyával vívtak, nem tőrrel, és a szablya nem szúr, hanem vág, ami egészen más testtartást kíván. – Man focht mit dem Säbel, nicht mit dem Degen, und der Säbel sticht nicht, sondern haut, was eine ganz andere Körperhaltung verlangt.

9. A vágás ereje a csípőből indul, és aki ezt nem tanulja meg, az egy életen át a karjával küszködik. – Die Kraft des Hiebs geht von der Hüfte aus, und wer das nicht lernt, plagt sich ein Leben lang mit seinem Arm.

10. Gergely három hónapig küszködött, aztán egy délután hirtelen ment, és többé sohasem ment rosszul. – Gergely plagte sich drei Monate lang, dann gelang es an einem Nachmittag plötzlich, und es misslang nie wieder.

11. Így tanul a test: nem fokozatosan, hanem ugrásszerűen, egy láthatatlan küszöb átlépésével. – So lernt der Körper: nicht allmählich, sondern sprunghaft, durch das Überschreiten einer unsichtbaren Schwelle.

12. A lovaglásban könnyebb dolga volt, mert a ló már gyermekkora óta hozzátartozott, és a bizalmat nem kellett újratanulnia. – Beim Reiten hatte er es leichter, denn das Pferd gehörte seit seiner Kindheit zu ihm, und das Vertrauen musste er nicht neu erlernen.

13. A huszárlovaglás azonban más volt, mint a mezei nyargalás: itt alakzatban kellett mozogni, jelre fordulni, sorban maradni. – Das Husarenreiten aber war etwas anderes als das Galoppieren übers Feld: Hier musste man in Formation reiten, auf Zeichen wenden, in der Reihe bleiben.

14. A könnyűlovasság ereje nem az egyes vitézben rejlett, hanem abban, hogy ötven ember egyetlen testként fordult meg. – Die Stärke der leichten Reiterei lag nicht im einzelnen Recken, sondern darin, dass fünfzig Männer sich wie ein einziger Leib wendeten.

15. Ez a felismerés nehezebb volt Gergelynek, mint bármelyik testgyakorlat, mert a magányos gyermek nehezen tanul rendet. – Diese Erkenntnis fiel Gergely schwerer als jede Leibesübung, denn das einsame Kind lernt die Ordnung nur mühsam.

16. Aki egyedül nőtt fel, az mindig előbb gondolkodik, mint ahogy engedelmeskedne, és a hadi rend éppen ezt tiltja. – Wer allein aufgewachsen ist, denkt stets, bevor er gehorcht, und eben das verbietet die Kriegsordnung.

17. A regény későbbi Gergelye ezt a feszültséget sohasem oldja fel egészen, és éppen ettől lesz érdekes hős. – Der spätere Gergely des Romans löst diese Spannung nie ganz auf, und eben dadurch wird er ein interessanter Held.

18. Nem vak engedelmességű katona, hanem gondolkodó katona, ami minden hadseregben ritka és kényelmetlen fajta. – Er ist kein Soldat blinden Gehorsams, sondern ein denkender Soldat, was in jedem Heer eine seltene und unbequeme Art ist.

19. A puskával való bánás akkoriban még nem tartozott a nemesi nevelés díszei közé, sőt kissé lenézett dolognak számított. – Der Umgang mit der Büchse zählte damals noch nicht zu den Zierden adliger Erziehung, ja galt sogar als etwas geringschätzig Betrachtetes.

20. A kard a vitéz fegyvere volt, a puska a mesterembereké, és a különbségtétel mögött egy egész világkép állt. – Das Schwert war die Waffe des Recken, die Büchse die der Handwerker, und hinter dieser Unterscheidung stand ein ganzes Weltbild.

21. A lőfegyver ugyanis megszünteti a személyes vitézség mérhetőségét: a golyó nem kérdezi, ki lőtte ki. – Die Feuerwaffe hebt nämlich die Messbarkeit persönlicher Tapferkeit auf: Die Kugel fragt nicht, wer sie abgeschossen hat.

22. Gergely mégis a puskához vonzódott, és ebben már a jövő század emberének ösztöne dolgozott. – Gergely fühlte sich dennoch zur Büchse hingezogen, und darin wirkte bereits der Instinkt eines Menschen des kommenden Jahrhunderts.

23. Az öreg pattantyús megtanította a mérésre, a töltet arányára és arra, hogy a türelem fontosabb a bátorságnál. – Der alte Büchsenmeister lehrte ihn das Messen, das Verhältnis der Ladung und dass Geduld wichtiger ist als Mut.

24. Egyszer azt mondta neki, hogy a puskapor nem ellenség és nem barát, hanem szolga, aki azonnal urat cserél. – Einmal sagte er ihm, das Schießpulver sei weder Feind noch Freund, sondern ein Diener, der augenblicklich den Herrn wechsle.

25. Ez a mondat egy fiatal fiú számára misztikusan hangzott, később azonban egészen pontos technikai leírásnak bizonyult. – Für einen jungen Burschen klang dieser Satz mystisch, später jedoch erwies er sich als ganz genaue technische Beschreibung.

26. A robbanás nem erő kérdése, hanem zártságé: ugyanaz a por a szabad ég alatt csak fellobban, csőben viszont pusztít. – Die Explosion ist keine Frage der Kraft, sondern der Geschlossenheit: Dasselbe Pulver flammt unter freiem Himmel nur auf, im Rohr aber zerstört es.

27. Gergely ezt kísérletekkel értette meg, apró tölteteket robbantva a vár árkában, a felnőttek bosszúságára. – Gergely begriff das durch Versuche, indem er im Graben der Burg kleine Ladungen sprengte, zum Verdruss der Erwachsenen.

28. Egy alkalommal leperzselte a szemöldökét, és Pemflinger Kata három napig nem szólt hozzá. – Bei einer Gelegenheit versengte er sich die Brauen, und Kata Pemflinger sprach drei Tage lang nicht mit ihm.

29. A tudás ára a korban mindig testi volt, mert nem volt laboratórium, csak a saját kéz és a saját arc. – Der Preis des Wissens war in jener Zeit stets körperlich, denn es gab kein Laboratorium, nur die eigene Hand und das eigene Gesicht.

30. Gárdonyi ezeket a jeleneteket derűvel írja meg, de a derű mögött ott van a későbbi robbantómester egész életrajza. – Gárdonyi schreibt diese Szenen mit Heiterkeit, doch hinter der Heiterkeit steht die ganze Lebensgeschichte des späteren Sprengmeisters.

31. A vár vendégei között egy napon megjelent egy harminc év körüli férfi, akit a szolgák feltűnő tisztelettel fogadtak. – Unter den Gästen der Burg erschien eines Tages ein Mann um die dreißig, den die Diener mit auffallender Ehrerbietung empfingen.

32. Nem volt sem különösen magas, sem különösen díszes, de volt benne valami, ami rendet teremtett maga körül. – Er war weder besonders hoch gewachsen noch besonders prächtig gekleidet, doch war etwas an ihm, das ringsum Ordnung schuf.

33. Dobó Istvánnak hívták, és akkor még csak egy volt a sok végvári tiszt közül. – Er hieß István Dobó, und damals war er nur einer unter vielen Grenzoffizieren.

34. A történelem később Eger kapitányává tette, de akkor a neve még semmit sem jelentett az országban. – Die Geschichte machte ihn später zum Hauptmann von Eger, doch damals bedeutete sein Name im Land noch nichts.

35. Gárdonyi ezt a találkozást szándékosan helyezi ilyen korai időpontra, mert a regény szerkezete így lesz zárt. – Gárdonyi legt diese Begegnung mit Absicht auf einen so frühen Zeitpunkt, denn dadurch wird der Bau des Romans geschlossen.

36. Ami Egerben történik, annak gyökere itt van, egy somogyi udvarban, egy jelentéktelen tavaszi napon. – Was in Eger geschieht, hat seine Wurzel hier, in einem Somogyer Hof, an einem unbedeutenden Frühlingstag.

37. A történetírás persze nem tudja igazolni ezt a korai barátságot, és a regényírónak nem is kell igazolnia. – Die Geschichtsschreibung kann diese frühe Freundschaft freilich nicht belegen, und der Romanschreiber muss sie auch nicht belegen.

38. A szépirodalom joga, hogy a valóság szálait szorosabbra fűzze, mint ahogy a véletlen tette. – Es ist das Recht der Dichtung, die Fäden der Wirklichkeit fester zu knüpfen, als der Zufall es getan hat.

39. Dobó nem beszélt sokat, és amit mondott, azt lassan mondta, mintha minden szót előbb megmért volna. – Dobó sprach nicht viel, und was er sagte, sagte er langsam, als hätte er jedes Wort zuvor abgewogen.

40. A hallgatag ember tekintélye mindig nagyobb, mint amennyit a teljesítménye önmagában indokolna. – Das Ansehen des schweigsamen Menschen ist stets größer, als seine Leistung für sich genommen rechtfertigen würde.

41. Gergely először a lóról nézte meg, aztán a fegyveréről, végül a kezéről, ebben a sorrendben. – Gergely betrachtete ihn zuerst an seinem Pferd, dann an seiner Waffe, zuletzt an seinen Händen, in dieser Reihenfolge.

42. A keze durva volt és nagy, nem úrikéz, hanem olyan kéz, amely maga is dolgozott. – Seine Hand war grob und groß, keine Herrenhand, sondern eine Hand, die selbst gearbeitet hatte.

43. A fiú ebből azonnal tudta, hogy ez az ember nem a származásából él, hanem a munkájából. – Daraus wusste der Junge sogleich, dass dieser Mann nicht von seiner Herkunft lebte, sondern von seiner Arbeit.

44. A Dobó család valóban nem tartozott az ország nagyurai közé, csak a középbirtokos nemességhez. – Die Familie Dobó gehörte tatsächlich nicht zu den Großen des Landes, sondern nur zum mittleren Grundbesitzeradel.

45. Ez a réteg adta a végvári tisztikar zömét, és ez a réteg tartotta a határt évszázadokon át. – Diese Schicht stellte den Hauptteil des Grenzoffizierskorps, und diese Schicht hielt die Grenze über Jahrhunderte hinweg.

46. A magyar hadtörténet nagy alakjai jórészt nem a fényes udvarokból jöttek, hanem a sáros, hideg végekről. – Die großen Gestalten der ungarischen Kriegsgeschichte kamen zumeist nicht aus den glänzenden Höfen, sondern von den schlammigen, kalten Grenzen.

47. A találkozás a gyakorlótéren történt, ahol a fiúk éppen célba lőttek, több lelkesedéssel, mint eredménnyel. – Die Begegnung ereignete sich auf dem Übungsplatz, wo die Jungen gerade nach der Scheibe schossen, mit mehr Begeisterung als Erfolg.

48. Dobó megállt, nézte őket egy darabig, aztán megkérdezte, ki állította be a célt. – Dobó blieb stehen, sah ihnen eine Weile zu und fragte dann, wer die Scheibe aufgestellt habe.

49. Gergely jelentkezett, mert a célt ő állította, és megmondta a távolságot lépésre pontosan. – Gergely meldete sich, denn er hatte die Scheibe aufgestellt, und nannte die Entfernung auf den Schritt genau.

50. Dobó nem dicsérte meg, hanem visszakérdezett, hogy szél esetén mennyivel kell feljebb tartani. – Dobó lobte ihn nicht, sondern fragte zurück, um wie viel man bei Wind höher halten müsse.

51. A fiú nem tudta a választ, és ezt be is vallotta, ami akkor nagyobb bátorság volt, mint a találgatás. – Der Junge wusste die Antwort nicht und gestand es ein, was damals mehr Mut erforderte als das Raten.

52. A tiszt bólintott, és attól kezdve komolyan beszélt vele, mert a „nem tudom” a tanulás egyetlen tiszta kezdete. – Der Offizier nickte, und von da an sprach er ernsthaft mit ihm, denn das „ich weiß es nicht“ ist der einzige reine Anfang des Lernens.

53. Ez a pillanat a barátság magja, és a magban már benne van minden, ami később kinő belőle. – Dieser Augenblick ist der Keim der Freundschaft, und im Keim liegt bereits alles, was später daraus erwächst.

54. Nem az azonos rang kötötte össze őket, hanem az azonos viszony a valósághoz: mindketten mérni akartak. – Nicht der gleiche Rang verband sie, sondern das gleiche Verhältnis zur Wirklichkeit: Beide wollten messen.

55. A korkülönbség majdnem húsz év volt, és ezért ez a kapcsolat sokáig inkább mesteri, mint baráti. – Der Altersunterschied betrug fast zwanzig Jahre, und darum war dieses Verhältnis lange eher ein meisterliches als ein freundschaftliches.

56. A férfibarátságok jó része így kezdődik: az egyik ad, a másik kap, és csak évtizedek múlva lesz egyenlő a mérleg. – Ein guter Teil der Männerfreundschaften beginnt so: Der eine gibt, der andere empfängt, und erst nach Jahrzehnten gleicht sich die Waage aus.

57. Dobó néhány hetet töltött a várban, és ezalatt Gergely minden szabad óráját a közelében töltötte. – Dobó verbrachte einige Wochen in der Burg, und in dieser Zeit brachte Gergely jede freie Stunde in seiner Nähe zu.

58. Nem hízelgésből, hanem éhségből: az árva gyermek örökké keresi azt a férfit, akire föl lehet nézni. – Nicht aus Schmeichelei, sondern aus Hunger: Das verwaiste Kind sucht immerfort jenen Mann, zu dem es aufblicken kann.

59. Gábor pap ezt látta, és nem féltékenykedett, mert tudta, hogy a tanító feladata nem a birtoklás. – Gábor Pap sah das und wurde nicht eifersüchtig, denn er wusste, dass die Aufgabe des Lehrers nicht das Besitzen ist.

60. A jó nevelő abban ismerszik meg, hogy tovább tudja engedni a tanítványt egy nála alkalmasabb kézbe. – Den guten Erzieher erkennt man daran, dass er den Schüler in eine geeignetere Hand als die seine weiterzugeben vermag.

61. Dobó másfajta tudást hozott, mint a pap: nem a betűt, hanem a helyzetek olvasását. – Dobó brachte eine andere Art von Wissen mit als der Priester: nicht den Buchstaben, sondern das Lesen von Lagen.

62. Megmutatta a fiúknak, hogyan kell egy dombról megítélni, hol lehet átkelni a patakon és hol nem. – Er zeigte den Jungen, wie man von einem Hügel aus beurteilt, wo man den Bach durchqueren kann und wo nicht.

63. Megtanította őket arra, hogy a nyomokból mennyi idő olvasható ki, és hogy a friss nyom mennyivel veszélyesebb a réginél. – Er lehrte sie, wie viel Zeit sich aus Spuren herauslesen lässt und um wie viel gefährlicher die frische Spur ist als die alte.

64. A felderítés tudománya ez, amelyet a végvári magyarság kényszerből fejlesztett tökélyre. – Das ist die Wissenschaft der Aufklärung, die das Grenzertum Ungarns aus Zwang zur Vollkommenheit entwickelte.

65. Aki nem tudta idejében megmondani, hány lovas jár a határban, az reggelre üres falura ébredt. – Wer nicht rechtzeitig sagen konnte, wie viele Reiter an der Grenze umgingen, erwachte am Morgen in einem leeren Dorf.

66. Gergely számára ez a tudás nem elvont volt, hiszen ő maga volt egy ilyen reggel túlélője. – Für Gergely war dieses Wissen nicht abstrakt, war er doch selbst der Überlebende eines solchen Morgens.

67. Talán ezért tanulta gyorsabban, mint a többiek: a tanulás sebességét gyakran a seb határozza meg. – Vielleicht lernte er darum schneller als die anderen: Die Geschwindigkeit des Lernens bestimmt oft die Wunde.

68. Egy este a tűz mellett Dobó a törökökről beszélt, de egészen másképp, mint a falusi emberek. – An einem Abend sprach Dobó am Feuer von den Türken, doch ganz anders als die Dorfleute.

69. Nem ördögnek nevezte őket, hanem ellenségnek, és a kettő között nagyobb a különbség, mint látszik. – Er nannte sie nicht Teufel, sondern Feinde, und zwischen beidem ist der Unterschied größer, als es scheint.

70. Az ördögöt nem lehet legyőzni, csak elszenvedni; az ellenséget viszont ki lehet ismerni és meg lehet verni. – Den Teufel kann man nicht besiegen, nur erleiden; den Feind hingegen kann man durchschauen und schlagen.

71. Ezzel a mondattal Dobó többet tett Gergely lelkéért, mint bármelyik vigasztaló szó a temetés óta. – Mit diesem Satz tat Dobó mehr für Gergelys Seele als jedes tröstende Wort seit dem Begräbnis.

72. A gyűlölet ugyanis megbénít, az ismeret viszont cselekvésre képesít, és ez a regény egyik erkölcsi tengelye. – Der Hass nämlich lähmt, die Kenntnis aber befähigt zum Handeln, und dies ist eine der sittlichen Achsen des Romans.

73. Dobó elmagyarázta, hogy a török sereg nem egyetlen tömb, hanem sokféle nép, sokféle fegyelem és sokféle érdek. – Dobó erklärte, das türkische Heer sei kein einziger Block, sondern vielerlei Völker, vielerlei Zucht und vielerlei Interessen.

74. A janicsár más, mint a szpáhi, az akindzsi megint más, és aki ezt nem tudja, az rosszul készül a védekezésre. – Der Janitschar ist anders als der Sipahi, der Akindschi wiederum anders, und wer das nicht weiß, bereitet sich schlecht auf die Verteidigung vor.

75. A tudás itt nem tiszteletet jelentett az ellenség iránt, hanem józanságot, ami hasznosabb a tiszteletnél. – Wissen bedeutete hier keine Achtung vor dem Feind, sondern Nüchternheit, die nützlicher ist als Achtung.

76. Gergely mindezt megjegyezte, ahogy mindent megjegyzett, és a fejében lassan egy egész haditan épült fel. – Gergely merkte sich all das, wie er sich alles merkte, und in seinem Kopf baute sich langsam eine ganze Kriegslehre auf.

77. Egy alkalommal megkérdezte Dobót, mi a legfontosabb egy vár védelmében, és a válasz meglepte. – Bei einer Gelegenheit fragte er Dobó, was bei der Verteidigung einer Burg das Wichtigste sei, und die Antwort überraschte ihn.

78. Dobó nem a falat mondta, nem az ágyút és nem a vitézséget, hanem a vizet és az egyetértést. – Dobó nannte nicht die Mauer, nicht die Kanone und nicht die Tapferkeit, sondern das Wasser und die Eintracht.

79. A víz nélkül a legerősebb fal is három hét alatt elesik, az egyetértés nélkül pedig három nap alatt. – Ohne Wasser fällt auch die stärkste Mauer in drei Wochen, ohne Eintracht aber in drei Tagen.

80. Ez a mondat előrevetíti az egész egri ostromot, amelyet végül nem a kő tartott meg, hanem az emberek összetartása. – Dieser Satz nimmt die ganze Belagerung von Eger vorweg, die am Ende nicht der Stein hielt, sondern der Zusammenhalt der Menschen.

81. Gárdonyi regénye ezért nem hadtörténet, hanem közösségtörténet, még ha ágyúk is dörögnek benne. – Gárdonyis Roman ist darum keine Kriegsgeschichte, sondern eine Geschichte der Gemeinschaft, mag es darin auch von Kanonen donnern.

82. Amikor Dobó elutazott, nem búcsúzott nagy szavakkal, csak megveregette a fiú vállát. – Als Dobó abreiste, verabschiedete er sich nicht mit großen Worten, sondern klopfte dem Jungen nur auf die Schulter.

83. Azt mondta neki, hogy majd találkoznak, és ezt olyan természetesen mondta, mint aki tudja a jövőt. – Er sagte ihm, man werde sich wiedersehen, und sagte es so selbstverständlich wie einer, der die Zukunft kennt.

84. Nem tudta persze, csak a végvári ember szokása volt ez, aki mindig számol az újratalálkozással és a halállal is. – Er kannte sie natürlich nicht, es war nur die Gewohnheit des Grenzmannes, der stets mit dem Wiedersehen rechnet und ebenso mit dem Tod.

85. Gergely sokáig nézett a lovasok után, és aznap este nem tudott a latin mellett megülni. – Gergely blickte den Reitern lange nach, und an jenem Abend hielt es ihn beim Latein nicht auf dem Platz.

86. A gyermekkor akkor ér véget, amikor az ember először választ magának példaképet, nem pedig kap. – Die Kindheit endet in dem Augenblick, in dem der Mensch sich zum ersten Mal ein Vorbild wählt, statt eines zu bekommen.

87. Ettől kezdve a fiú másképp gyakorolt: nem azért, mert kellett, hanem azért, mert célja lett. – Von da an übte der Junge anders: nicht weil er musste, sondern weil er ein Ziel hatte.

88. A cél megjelenése a fejlődés legnagyobb gyorsítója, sokkal erősebb minden büntetésnél és jutalomnál. – Das Auftauchen eines Ziels ist der größte Beschleuniger der Entwicklung, weit stärker als jede Strafe und jede Belohnung.

89. Évek teltek el így, és az évek alatt a gyermek testalkata és a tekintete egyaránt megváltozott. – So vergingen Jahre, und in diesen Jahren veränderten sich der Körperbau des Kindes und sein Blick gleichermaßen.

90. A váll megszélesedett, a mozgás gazdaságosabb lett, a felesleges mozdulatok eltűntek. – Die Schulter wurde breiter, die Bewegung sparsamer, die überflüssigen Regungen verschwanden.

91. A katonát nem az különbözteti meg a civiltől, hogy többet mozog, hanem hogy kevesebbet mozog fölöslegesen. – Den Soldaten unterscheidet vom Zivilisten nicht, dass er sich mehr bewegt, sondern dass er sich weniger unnütz bewegt.

92. Éva közben a ház asszonyai között nevelkedett, és a két gyermek napjai egyre kevesebb ponton érintkeztek. – Éva wuchs unterdessen unter den Frauen des Hauses auf, und die Tage der beiden Kinder berührten sich an immer weniger Punkten.

93. A kor nevelése férfit és nőt kora gyermekségtől külön ösvényre terelt, és a két ösvény ritkán keresztezte egymást. – Die Erziehung der Zeit lenkte Mann und Frau von früher Kindheit an auf getrennte Pfade, und die beiden Pfade kreuzten sich selten.

94. Mégis, valahányszor összefutottak az udvaron, egy pillanatra visszatért közéjük az erdei tisztás csendje. – Und doch kehrte, sooft sie einander im Hof begegneten, für einen Augenblick die Stille der Waldlichtung zwischen sie zurück.

95. A közös rettegés emléke erősebb kötés, mint a közös játék emléke, és ezt egyikük sem tudta volna megfogalmazni. – Die Erinnerung an gemeinsame Angst ist ein festeres Band als die Erinnerung an gemeinsames Spiel, und keines von beiden hätte das in Worte fassen können.

96. Így ért véget a regény első nagy szakasza, a felkészülés ideje, amelyben még nem történt semmi végleges. – So endete der erste große Abschnitt des Romans, die Zeit der Vorbereitung, in der noch nichts Endgültiges geschah.

97. Gárdonyi ezt a nyugalmat szándékosan hagyja hosszan tartani, mert a vihar annál nagyobb, minél csendesebb az előtte való óra. – Gárdonyi lässt diese Ruhe mit Absicht lange währen, denn der Sturm ist umso größer, je stiller die Stunde vor ihm ist.

98. Buda felől ugyanis egyre sűrűbben érkeztek a hírek, és a hírekben egyre gyakrabban szerepelt a szultán neve. – Aus der Richtung Budas nämlich trafen die Nachrichten immer dichter ein, und in den Nachrichten kam immer häufiger der Name des Sultans vor.

99. A vár lakói még nem tudták, hogy néhány hónap múlva minden, amit itt tanultak, egyszerre válik szükségessé. – Die Bewohner der Burg wussten noch nicht, dass alles, was sie hier lernten, in wenigen Monaten mit einem Schlag notwendig werden würde.

100. A gyermekkor véget ért, a kiképzés véget ért, és a következő tanítómester már nem ember volt, hanem maga a történelem. – Die Kindheit war zu Ende, die Ausbildung war zu Ende, und der nächste Lehrmeister war kein Mensch mehr, sondern die Geschichte selbst.

(aufklappen)magyar

1. A katonai nevelés a várban nem külön tantárgy volt, hanem az élet természetes rendje, amelybe a gyermek észrevétlenül nőtt bele.

2. Senki sem mondta ki, hogy most kezdődik a kiképzés, mert a végvárban a kiképzés a születéssel kezdődik.

3. Gergely reggelente ugyanazzal a harangszóval ébredt, mint a zsoldosok, és ez a hang évekre a napjai gerince lett.

4. Az első hetekben a fegyver nehezebb volt, mint amilyennek látszott, és ez minden kezdő első felfedezése.

5. A kard nem ott fárasztja az embert, ahol várná: nem a kar fárad el elsőnek, hanem a váll és a csukló.

6. Az öreg vívómester ezt nem magyarázta, hanem hagyta, hogy a fiú maga jöjjön rá, mert a testi tudás nem szóból származik.

7. A magyar végvári vívás nem a nyugati iskolák elegáns tudománya volt, hanem gyors, gyakorlatias, néha kifejezetten durva mesterség.

8. Szablyával vívtak, nem tőrrel, és a szablya nem szúr, hanem vág, ami egészen más testtartást kíván.

9. A vágás ereje a csípőből indul, és aki ezt nem tanulja meg, az egy életen át a karjával küszködik.

10. Gergely három hónapig küszködött, aztán egy délután hirtelen ment, és többé sohasem ment rosszul.

11. Így tanul a test: nem fokozatosan, hanem ugrásszerűen, egy láthatatlan küszöb átlépésével.

12. A lovaglásban könnyebb dolga volt, mert a ló már gyermekkora óta hozzátartozott, és a bizalmat nem kellett újratanulnia.

13. A huszárlovaglás azonban más volt, mint a mezei nyargalás: itt alakzatban kellett mozogni, jelre fordulni, sorban maradni.

14. A könnyűlovasság ereje nem az egyes vitézben rejlett, hanem abban, hogy ötven ember egyetlen testként fordult meg.

15. Ez a felismerés nehezebb volt Gergelynek, mint bármelyik testgyakorlat, mert a magányos gyermek nehezen tanul rendet.

16. Aki egyedül nőtt fel, az mindig előbb gondolkodik, mint ahogy engedelmeskedne, és a hadi rend éppen ezt tiltja.

17. A regény későbbi Gergelye ezt a feszültséget sohasem oldja fel egészen, és éppen ettől lesz érdekes hős.

18. Nem vak engedelmességű katona, hanem gondolkodó katona, ami minden hadseregben ritka és kényelmetlen fajta.

19. A puskával való bánás akkoriban még nem tartozott a nemesi nevelés díszei közé, sőt kissé lenézett dolognak számított.

20. A kard a vitéz fegyvere volt, a puska a mesterembereké, és a különbségtétel mögött egy egész világkép állt.

21. A lőfegyver ugyanis megszünteti a személyes vitézség mérhetőségét: a golyó nem kérdezi, ki lőtte ki.

22. Gergely mégis a puskához vonzódott, és ebben már a jövő század emberének ösztöne dolgozott.

23. Az öreg pattantyús megtanította a mérésre, a töltet arányára és arra, hogy a türelem fontosabb a bátorságnál.

24. Egyszer azt mondta neki, hogy a puskapor nem ellenség és nem barát, hanem szolga, aki azonnal urat cserél.

25. Ez a mondat egy fiatal fiú számára misztikusan hangzott, később azonban egészen pontos technikai leírásnak bizonyult.

26. A robbanás nem erő kérdése, hanem zártságé: ugyanaz a por a szabad ég alatt csak fellobban, csőben viszont pusztít.

27. Gergely ezt kísérletekkel értette meg, apró tölteteket robbantva a vár árkában, a felnőttek bosszúságára.

28. Egy alkalommal leperzselte a szemöldökét, és Pemflinger Kata három napig nem szólt hozzá.

29. A tudás ára a korban mindig testi volt, mert nem volt laboratórium, csak a saját kéz és a saját arc.

30. Gárdonyi ezeket a jeleneteket derűvel írja meg, de a derű mögött ott van a későbbi robbantómester egész életrajza.

31. A vár vendégei között egy napon megjelent egy harminc év körüli férfi, akit a szolgák feltűnő tisztelettel fogadtak.

32. Nem volt sem különösen magas, sem különösen díszes, de volt benne valami, ami rendet teremtett maga körül.

33. Dobó Istvánnak hívták, és akkor még csak egy volt a sok végvári tiszt közül.

34. A történelem később Eger kapitányává tette, de akkor a neve még semmit sem jelentett az országban.

35. Gárdonyi ezt a találkozást szándékosan helyezi ilyen korai időpontra, mert a regény szerkezete így lesz zárt.

36. Ami Egerben történik, annak gyökere itt van, egy somogyi udvarban, egy jelentéktelen tavaszi napon.

37. A történetírás persze nem tudja igazolni ezt a korai barátságot, és a regényírónak nem is kell igazolnia.

38. A szépirodalom joga, hogy a valóság szálait szorosabbra fűzze, mint ahogy a véletlen tette.

39. Dobó nem beszélt sokat, és amit mondott, azt lassan mondta, mintha minden szót előbb megmért volna.

40. A hallgatag ember tekintélye mindig nagyobb, mint amennyit a teljesítménye önmagában indokolna.

41. Gergely először a lóról nézte meg, aztán a fegyveréről, végül a kezéről, ebben a sorrendben.

42. A keze durva volt és nagy, nem úrikéz, hanem olyan kéz, amely maga is dolgozott.

43. A fiú ebből azonnal tudta, hogy ez az ember nem a származásából él, hanem a munkájából.

44. A Dobó család valóban nem tartozott az ország nagyurai közé, csak a középbirtokos nemességhez.

45. Ez a réteg adta a végvári tisztikar zömét, és ez a réteg tartotta a határt évszázadokon át.

46. A magyar hadtörténet nagy alakjai jórészt nem a fényes udvarokból jöttek, hanem a sáros, hideg végekről.

47. A találkozás a gyakorlótéren történt, ahol a fiúk éppen célba lőttek, több lelkesedéssel, mint eredménnyel.

48. Dobó megállt, nézte őket egy darabig, aztán megkérdezte, ki állította be a célt.

49. Gergely jelentkezett, mert a célt ő állította, és megmondta a távolságot lépésre pontosan.

50. Dobó nem dicsérte meg, hanem visszakérdezett, hogy szél esetén mennyivel kell feljebb tartani.

51. A fiú nem tudta a választ, és ezt be is vallotta, ami akkor nagyobb bátorság volt, mint a találgatás.

52. A tiszt bólintott, és attól kezdve komolyan beszélt vele, mert a „nem tudom” a tanulás egyetlen tiszta kezdete.

53. Ez a pillanat a barátság magja, és a magban már benne van minden, ami később kinő belőle.

54. Nem az azonos rang kötötte össze őket, hanem az azonos viszony a valósághoz: mindketten mérni akartak.

55. A korkülönbség majdnem húsz év volt, és ezért ez a kapcsolat sokáig inkább mesteri, mint baráti.

56. A férfibarátságok jó része így kezdődik: az egyik ad, a másik kap, és csak évtizedek múlva lesz egyenlő a mérleg.

57. Dobó néhány hetet töltött a várban, és ezalatt Gergely minden szabad óráját a közelében töltötte.

58. Nem hízelgésből, hanem éhségből: az árva gyermek örökké keresi azt a férfit, akire föl lehet nézni.

59. Gábor pap ezt látta, és nem féltékenykedett, mert tudta, hogy a tanító feladata nem a birtoklás.

60. A jó nevelő abban ismerszik meg, hogy tovább tudja engedni a tanítványt egy nála alkalmasabb kézbe.

61. Dobó másfajta tudást hozott, mint a pap: nem a betűt, hanem a helyzetek olvasását.

62. Megmutatta a fiúknak, hogyan kell egy dombról megítélni, hol lehet átkelni a patakon és hol nem.

63. Megtanította őket arra, hogy a nyomokból mennyi idő olvasható ki, és hogy a friss nyom mennyivel veszélyesebb a réginél.

64. A felderítés tudománya ez, amelyet a végvári magyarság kényszerből fejlesztett tökélyre.

65. Aki nem tudta idejében megmondani, hány lovas jár a határban, az reggelre üres falura ébredt.

66. Gergely számára ez a tudás nem elvont volt, hiszen ő maga volt egy ilyen reggel túlélője.

67. Talán ezért tanulta gyorsabban, mint a többiek: a tanulás sebességét gyakran a seb határozza meg.

68. Egy este a tűz mellett Dobó a törökökről beszélt, de egészen másképp, mint a falusi emberek.

69. Nem ördögnek nevezte őket, hanem ellenségnek, és a kettő között nagyobb a különbség, mint látszik.

70. Az ördögöt nem lehet legyőzni, csak elszenvedni; az ellenséget viszont ki lehet ismerni és meg lehet verni.

71. Ezzel a mondattal Dobó többet tett Gergely lelkéért, mint bármelyik vigasztaló szó a temetés óta.

72. A gyűlölet ugyanis megbénít, az ismeret viszont cselekvésre képesít, és ez a regény egyik erkölcsi tengelye.

73. Dobó elmagyarázta, hogy a török sereg nem egyetlen tömb, hanem sokféle nép, sokféle fegyelem és sokféle érdek.

74. A janicsár más, mint a szpáhi, az akindzsi megint más, és aki ezt nem tudja, az rosszul készül a védekezésre.

75. A tudás itt nem tiszteletet jelentett az ellenség iránt, hanem józanságot, ami hasznosabb a tiszteletnél.

76. Gergely mindezt megjegyezte, ahogy mindent megjegyzett, és a fejében lassan egy egész haditan épült fel.

77. Egy alkalommal megkérdezte Dobót, mi a legfontosabb egy vár védelmében, és a válasz meglepte.

78. Dobó nem a falat mondta, nem az ágyút és nem a vitézséget, hanem a vizet és az egyetértést.

79. A víz nélkül a legerősebb fal is három hét alatt elesik, az egyetértés nélkül pedig három nap alatt.

80. Ez a mondat előrevetíti az egész egri ostromot, amelyet végül nem a kő tartott meg, hanem az emberek összetartása.

81. Gárdonyi regénye ezért nem hadtörténet, hanem közösségtörténet, még ha ágyúk is dörögnek benne.

82. Amikor Dobó elutazott, nem búcsúzott nagy szavakkal, csak megveregette a fiú vállát.

83. Azt mondta neki, hogy majd találkoznak, és ezt olyan természetesen mondta, mint aki tudja a jövőt.

84. Nem tudta persze, csak a végvári ember szokása volt ez, aki mindig számol az újratalálkozással és a halállal is.

85. Gergely sokáig nézett a lovasok után, és aznap este nem tudott a latin mellett megülni.

86. A gyermekkor akkor ér véget, amikor az ember először választ magának példaképet, nem pedig kap.

87. Ettől kezdve a fiú másképp gyakorolt: nem azért, mert kellett, hanem azért, mert célja lett.

88. A cél megjelenése a fejlődés legnagyobb gyorsítója, sokkal erősebb minden büntetésnél és jutalomnál.

89. Évek teltek el így, és az évek alatt a gyermek testalkata és a tekintete egyaránt megváltozott.

90. A váll megszélesedett, a mozgás gazdaságosabb lett, a felesleges mozdulatok eltűntek.

91. A katonát nem az különbözteti meg a civiltől, hogy többet mozog, hanem hogy kevesebbet mozog fölöslegesen.

92. Éva közben a ház asszonyai között nevelkedett, és a két gyermek napjai egyre kevesebb ponton érintkeztek.

93. A kor nevelése férfit és nőt kora gyermekségtől külön ösvényre terelt, és a két ösvény ritkán keresztezte egymást.

94. Mégis, valahányszor összefutottak az udvaron, egy pillanatra visszatért közéjük az erdei tisztás csendje.

95. A közös rettegés emléke erősebb kötés, mint a közös játék emléke, és ezt egyikük sem tudta volna megfogalmazni.

96. Így ért véget a regény első nagy szakasza, a felkészülés ideje, amelyben még nem történt semmi végleges.

97. Gárdonyi ezt a nyugalmat szándékosan hagyja hosszan tartani, mert a vihar annál nagyobb, minél csendesebb az előtte való óra.

98. Buda felől ugyanis egyre sűrűbben érkeztek a hírek, és a hírekben egyre gyakrabban szerepelt a szultán neve.

99. A vár lakói még nem tudták, hogy néhány hónap múlva minden, amit itt tanultak, egyszerre válik szükségessé.

100. A gyermekkor véget ért, a kiképzés véget ért, és a következő tanítómester már nem ember volt, hanem maga a történelem.

(aufklappen)német

1. Die militärische Erziehung war in der Burg kein eigenes Lehrfach, sondern die natürliche Ordnung des Lebens, in die das Kind unmerklich hineinwuchs.

2. Niemand sprach aus, dass nun die Ausbildung beginne, denn in der Grenzfeste beginnt die Ausbildung mit der Geburt.

3. Gergely erwachte morgens mit demselben Glockenschlag wie die Söldner, und dieser Klang wurde für Jahre das Rückgrat seiner Tage.

4. In den ersten Wochen war die Waffe schwerer, als sie aussah, und das ist die erste Entdeckung jedes Anfängers.

5. Das Schwert ermüdet den Menschen nicht dort, wo er es erwartet: Nicht der Arm ermattet zuerst, sondern die Schulter und das Handgelenk.

6. Der alte Fechtmeister erklärte das nicht, sondern ließ den Jungen selbst darauf kommen, denn körperliches Wissen entspringt nicht dem Wort.

7. Das ungarische Grenzfechten war nicht die elegante Wissenschaft der westlichen Schulen, sondern ein rasches, praktisches, bisweilen ausgesprochen grobes Handwerk.

8. Man focht mit dem Säbel, nicht mit dem Degen, und der Säbel sticht nicht, sondern haut, was eine ganz andere Körperhaltung verlangt.

9. Die Kraft des Hiebs geht von der Hüfte aus, und wer das nicht lernt, plagt sich ein Leben lang mit seinem Arm.

10. Gergely plagte sich drei Monate lang, dann gelang es an einem Nachmittag plötzlich, und es misslang nie wieder.

11. So lernt der Körper: nicht allmählich, sondern sprunghaft, durch das Überschreiten einer unsichtbaren Schwelle.

12. Beim Reiten hatte er es leichter, denn das Pferd gehörte seit seiner Kindheit zu ihm, und das Vertrauen musste er nicht neu erlernen.

13. Das Husarenreiten aber war etwas anderes als das Galoppieren übers Feld: Hier musste man in Formation reiten, auf Zeichen wenden, in der Reihe bleiben.

14. Die Stärke der leichten Reiterei lag nicht im einzelnen Recken, sondern darin, dass fünfzig Männer sich wie ein einziger Leib wendeten.

15. Diese Erkenntnis fiel Gergely schwerer als jede Leibesübung, denn das einsame Kind lernt die Ordnung nur mühsam.

16. Wer allein aufgewachsen ist, denkt stets, bevor er gehorcht, und eben das verbietet die Kriegsordnung.

17. Der spätere Gergely des Romans löst diese Spannung nie ganz auf, und eben dadurch wird er ein interessanter Held.

18. Er ist kein Soldat blinden Gehorsams, sondern ein denkender Soldat, was in jedem Heer eine seltene und unbequeme Art ist.

19. Der Umgang mit der Büchse zählte damals noch nicht zu den Zierden adliger Erziehung, ja galt sogar als etwas geringschätzig Betrachtetes.

20. Das Schwert war die Waffe des Recken, die Büchse die der Handwerker, und hinter dieser Unterscheidung stand ein ganzes Weltbild.

21. Die Feuerwaffe hebt nämlich die Messbarkeit persönlicher Tapferkeit auf: Die Kugel fragt nicht, wer sie abgeschossen hat.

22. Gergely fühlte sich dennoch zur Büchse hingezogen, und darin wirkte bereits der Instinkt eines Menschen des kommenden Jahrhunderts.

23. Der alte Büchsenmeister lehrte ihn das Messen, das Verhältnis der Ladung und dass Geduld wichtiger ist als Mut.

24. Einmal sagte er ihm, das Schießpulver sei weder Feind noch Freund, sondern ein Diener, der augenblicklich den Herrn wechsle.

25. Für einen jungen Burschen klang dieser Satz mystisch, später jedoch erwies er sich als ganz genaue technische Beschreibung.

26. Die Explosion ist keine Frage der Kraft, sondern der Geschlossenheit: Dasselbe Pulver flammt unter freiem Himmel nur auf, im Rohr aber zerstört es.

27. Gergely begriff das durch Versuche, indem er im Graben der Burg kleine Ladungen sprengte, zum Verdruss der Erwachsenen.

28. Bei einer Gelegenheit versengte er sich die Brauen, und Kata Pemflinger sprach drei Tage lang nicht mit ihm.

29. Der Preis des Wissens war in jener Zeit stets körperlich, denn es gab kein Laboratorium, nur die eigene Hand und das eigene Gesicht.

30. Gárdonyi schreibt diese Szenen mit Heiterkeit, doch hinter der Heiterkeit steht die ganze Lebensgeschichte des späteren Sprengmeisters.

31. Unter den Gästen der Burg erschien eines Tages ein Mann um die dreißig, den die Diener mit auffallender Ehrerbietung empfingen.

32. Er war weder besonders hoch gewachsen noch besonders prächtig gekleidet, doch war etwas an ihm, das ringsum Ordnung schuf.

33. Er hieß István Dobó, und damals war er nur einer unter vielen Grenzoffizieren.

34. Die Geschichte machte ihn später zum Hauptmann von Eger, doch damals bedeutete sein Name im Land noch nichts.

35. Gárdonyi legt diese Begegnung mit Absicht auf einen so frühen Zeitpunkt, denn dadurch wird der Bau des Romans geschlossen.

36. Was in Eger geschieht, hat seine Wurzel hier, in einem Somogyer Hof, an einem unbedeutenden Frühlingstag.

37. Die Geschichtsschreibung kann diese frühe Freundschaft freilich nicht belegen, und der Romanschreiber muss sie auch nicht belegen.

38. Es ist das Recht der Dichtung, die Fäden der Wirklichkeit fester zu knüpfen, als der Zufall es getan hat.

39. Dobó sprach nicht viel, und was er sagte, sagte er langsam, als hätte er jedes Wort zuvor abgewogen.

40. Das Ansehen des schweigsamen Menschen ist stets größer, als seine Leistung für sich genommen rechtfertigen würde.

41. Gergely betrachtete ihn zuerst an seinem Pferd, dann an seiner Waffe, zuletzt an seinen Händen, in dieser Reihenfolge.

42. Seine Hand war grob und groß, keine Herrenhand, sondern eine Hand, die selbst gearbeitet hatte.

43. Daraus wusste der Junge sogleich, dass dieser Mann nicht von seiner Herkunft lebte, sondern von seiner Arbeit.

44. Die Familie Dobó gehörte tatsächlich nicht zu den Großen des Landes, sondern nur zum mittleren Grundbesitzeradel.

45. Diese Schicht stellte den Hauptteil des Grenzoffizierskorps, und diese Schicht hielt die Grenze über Jahrhunderte hinweg.

46. Die großen Gestalten der ungarischen Kriegsgeschichte kamen zumeist nicht aus den glänzenden Höfen, sondern von den schlammigen, kalten Grenzen.

47. Die Begegnung ereignete sich auf dem Übungsplatz, wo die Jungen gerade nach der Scheibe schossen, mit mehr Begeisterung als Erfolg.

48. Dobó blieb stehen, sah ihnen eine Weile zu und fragte dann, wer die Scheibe aufgestellt habe.

49. Gergely meldete sich, denn er hatte die Scheibe aufgestellt, und nannte die Entfernung auf den Schritt genau.

50. Dobó lobte ihn nicht, sondern fragte zurück, um wie viel man bei Wind höher halten müsse.

51. Der Junge wusste die Antwort nicht und gestand es ein, was damals mehr Mut erforderte als das Raten.

52. Der Offizier nickte, und von da an sprach er ernsthaft mit ihm, denn das „ich weiß es nicht“ ist der einzige reine Anfang des Lernens.

53. Dieser Augenblick ist der Keim der Freundschaft, und im Keim liegt bereits alles, was später daraus erwächst.

54. Nicht der gleiche Rang verband sie, sondern das gleiche Verhältnis zur Wirklichkeit: Beide wollten messen.

55. Der Altersunterschied betrug fast zwanzig Jahre, und darum war dieses Verhältnis lange eher ein meisterliches als ein freundschaftliches.

56. Ein guter Teil der Männerfreundschaften beginnt so: Der eine gibt, der andere empfängt, und erst nach Jahrzehnten gleicht sich die Waage aus.

57. Dobó verbrachte einige Wochen in der Burg, und in dieser Zeit brachte Gergely jede freie Stunde in seiner Nähe zu.

58. Nicht aus Schmeichelei, sondern aus Hunger: Das verwaiste Kind sucht immerfort jenen Mann, zu dem es aufblicken kann.

59. Gábor Pap sah das und wurde nicht eifersüchtig, denn er wusste, dass die Aufgabe des Lehrers nicht das Besitzen ist.

60. Den guten Erzieher erkennt man daran, dass er den Schüler in eine geeignetere Hand als die seine weiterzugeben vermag.

61. Dobó brachte eine andere Art von Wissen mit als der Priester: nicht den Buchstaben, sondern das Lesen von Lagen.

62. Er zeigte den Jungen, wie man von einem Hügel aus beurteilt, wo man den Bach durchqueren kann und wo nicht.

63. Er lehrte sie, wie viel Zeit sich aus Spuren herauslesen lässt und um wie viel gefährlicher die frische Spur ist als die alte.

64. Das ist die Wissenschaft der Aufklärung, die das Grenzertum Ungarns aus Zwang zur Vollkommenheit entwickelte.

65. Wer nicht rechtzeitig sagen konnte, wie viele Reiter an der Grenze umgingen, erwachte am Morgen in einem leeren Dorf.

66. Für Gergely war dieses Wissen nicht abstrakt, war er doch selbst der Überlebende eines solchen Morgens.

67. Vielleicht lernte er darum schneller als die anderen: Die Geschwindigkeit des Lernens bestimmt oft die Wunde.

68. An einem Abend sprach Dobó am Feuer von den Türken, doch ganz anders als die Dorfleute.

69. Er nannte sie nicht Teufel, sondern Feinde, und zwischen beidem ist der Unterschied größer, als es scheint.

70. Den Teufel kann man nicht besiegen, nur erleiden; den Feind hingegen kann man durchschauen und schlagen.

71. Mit diesem Satz tat Dobó mehr für Gergelys Seele als jedes tröstende Wort seit dem Begräbnis.

72. Der Hass nämlich lähmt, die Kenntnis aber befähigt zum Handeln, und dies ist eine der sittlichen Achsen des Romans.

73. Dobó erklärte, das türkische Heer sei kein einziger Block, sondern vielerlei Völker, vielerlei Zucht und vielerlei Interessen.

74. Der Janitschar ist anders als der Sipahi, der Akindschi wiederum anders, und wer das nicht weiß, bereitet sich schlecht auf die Verteidigung vor.

75. Wissen bedeutete hier keine Achtung vor dem Feind, sondern Nüchternheit, die nützlicher ist als Achtung.

76. Gergely merkte sich all das, wie er sich alles merkte, und in seinem Kopf baute sich langsam eine ganze Kriegslehre auf.

77. Bei einer Gelegenheit fragte er Dobó, was bei der Verteidigung einer Burg das Wichtigste sei, und die Antwort überraschte ihn.

78. Dobó nannte nicht die Mauer, nicht die Kanone und nicht die Tapferkeit, sondern das Wasser und die Eintracht.

79. Ohne Wasser fällt auch die stärkste Mauer in drei Wochen, ohne Eintracht aber in drei Tagen.

80. Dieser Satz nimmt die ganze Belagerung von Eger vorweg, die am Ende nicht der Stein hielt, sondern der Zusammenhalt der Menschen.

81. Gárdonyis Roman ist darum keine Kriegsgeschichte, sondern eine Geschichte der Gemeinschaft, mag es darin auch von Kanonen donnern.

82. Als Dobó abreiste, verabschiedete er sich nicht mit großen Worten, sondern klopfte dem Jungen nur auf die Schulter.

83. Er sagte ihm, man werde sich wiedersehen, und sagte es so selbstverständlich wie einer, der die Zukunft kennt.

84. Er kannte sie natürlich nicht, es war nur die Gewohnheit des Grenzmannes, der stets mit dem Wiedersehen rechnet und ebenso mit dem Tod.

85. Gergely blickte den Reitern lange nach, und an jenem Abend hielt es ihn beim Latein nicht auf dem Platz.

86. Die Kindheit endet in dem Augenblick, in dem der Mensch sich zum ersten Mal ein Vorbild wählt, statt eines zu bekommen.

87. Von da an übte der Junge anders: nicht weil er musste, sondern weil er ein Ziel hatte.

88. Das Auftauchen eines Ziels ist der größte Beschleuniger der Entwicklung, weit stärker als jede Strafe und jede Belohnung.

89. So vergingen Jahre, und in diesen Jahren veränderten sich der Körperbau des Kindes und sein Blick gleichermaßen.

90. Die Schulter wurde breiter, die Bewegung sparsamer, die überflüssigen Regungen verschwanden.

91. Den Soldaten unterscheidet vom Zivilisten nicht, dass er sich mehr bewegt, sondern dass er sich weniger unnütz bewegt.

92. Éva wuchs unterdessen unter den Frauen des Hauses auf, und die Tage der beiden Kinder berührten sich an immer weniger Punkten.

93. Die Erziehung der Zeit lenkte Mann und Frau von früher Kindheit an auf getrennte Pfade, und die beiden Pfade kreuzten sich selten.

94. Und doch kehrte, sooft sie einander im Hof begegneten, für einen Augenblick die Stille der Waldlichtung zwischen sie zurück.

95. Die Erinnerung an gemeinsame Angst ist ein festeres Band als die Erinnerung an gemeinsames Spiel, und keines von beiden hätte das in Worte fassen können.

96. So endete der erste große Abschnitt des Romans, die Zeit der Vorbereitung, in der noch nichts Endgültiges geschah.

97. Gárdonyi lässt diese Ruhe mit Absicht lange währen, denn der Sturm ist umso größer, je stiller die Stunde vor ihm ist.

98. Aus der Richtung Budas nämlich trafen die Nachrichten immer dichter ein, und in den Nachrichten kam immer häufiger der Name des Sultans vor.

99. Die Bewohner der Burg wussten noch nicht, dass alles, was sie hier lernten, in wenigen Monaten mit einem Schlag notwendig werden würde.

100. Die Kindheit war zu Ende, die Ausbildung war zu Ende, und der nächste Lehrmeister war kein Mensch mehr, sondern die Geschichte selbst.